Felhasználói értékelés: / 2
GyengeLegjobb 

Ez több dologtól függ:

* a kórokozó jellege
* az állat környezetének vírusterheltsége
* az állat tenyésztésbe vétele
* vonatkozó rendelkezések (veszettség)

A KÓROKOZÓ JELLEGE

Különböző kórokozók (illetve azok vakcinában szereplő változatai) erősen különböző ellenanyagszinteket indukálnak ugyanabban az állatban. Ezt a képességet az adott kórokozó immunogenitásának nevezzük. Így pl. a parvovírus nagyon erősen immunogén, azaz az oltás vagy a betegség átvészelése magas ellenanyagszinteket produkál, így a vakcina beadására jó védettség alakulhat ki. Ezzel ellentétben a gyenge immunogenitás tipikus példája a herpesvírusok családja (pl. kutyaherpes, CHV). Itt az eleve jóval gyengébb védettség kialakításához is többszöri oltásra van szükség.

AZ ÁLLAT KÖRNYEZETÉNEK VÍRUSTERHELTSÉGE

Az állatok a rájuk veszélyes vírusokat elsősorban egymástól kaphatják el, közvetlen érintkezéssel, vagy a környezetből cseppfertőzés útján. Ezáltal nyilvánvaló, hogy minél több hasonló fajú állattal érintkezhet kedvencünk, vagy ahol megfordul, ott minél több másik is jelen lehetett, annál nagyobb a veszélye annak, hogy valamit "összeszed", tehát annál magasabb szintű védettséget kell kialakítanunk védőoltásokkal.

Különböző fokozatokat különböztethetünk meg:

* zárt udvarban, esetleg tanyán tartott kutyáknak gyakorlatilag nincs lehetőségük másik ebekkel találkozni, ezért minimális védettség is elég lehet.
* kertvárosi kutyáknál, ahol a szomszéd udvari kutyákkal, esetleg az utcában sétáltatott, vagy előforduló kóbor ebekkel érintkezhetnek, már nagyobb lehet a fertőzés veszélye.
* városi kutyáknál, amelyeket rendszeresen visznek kutyasétáltatóba, vagy olyan helyen sétáltatnak nap mint nap, ahol másik 100-200 kutya is elmegy, vagy rendszeresen visznek kiképzésre, kifejezetten jó az esély, hogy elkap valamit kutyánk, ezért a lehető legerősebb védelmet kell biztosítanunk számára.


AZ ÁLLAT TENYÉSZTÉSBE VÉTELE

Amikor egy nőstény állatot tenyésztésbe veszünk, onnantól a vakcinázással nem csak őt kell megvédenünk, de arról is kell gondoskodnunk, hogy tejével a születendő utódokba megfelelő mennyiségű ellenanyagot át tudjon adni, ezáltal megvédje őket a fontosabb fertőzésektől. Ha ez sikerül, úgy a kölykök védettséget kapnak életük első heteiben, és első védőoltásukat is elég később beadni. Gyakorlati körülmények között az anyai (maternális) ellenanyagok megfelelő védettséget adhatnak pl. parvo ellen akár a 12. élethétig is. A maternális eredetű ellenanyagszint mérhető, mind az anya tejében, mind a kölyök vérében. A kölykök első oltásának ideje a legprecízebben a maternális ellnanyagszint mérésével határozható meg, de erre a gyakorlatban ritkán kerül sor, inkább 6 hetes korban már oltunk, leginkább parvo ellen, mégpedig olyan vakcinával, amely magas víruskoncentrációt tartalmaz, ezáltal, nem tudják közömbösíteni a maternális ellenanyagok, és így a kölyök szervezetét is immunválaszra készteti.

VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

Ilyen a kutyák veszettség elleni védőoltására vonatkozóan van érvényben, miszerint minden ebet évente egyszer be kell oltani veszettség ellen. Itt nincs helye mérlegelésnek, jobb megoldás keresésének, a rendeletet be kell tartani.

Dr.Fáy József