A mentőkutya-kiképzésről általánosságban

Mentőkutyának a személykeresésre és a fellelt személy jelzésére kiképzett kutyákat nevezzük. Ők hivatottak arra, hogy felkutassák egy katasztrófa esetén a romok alatt rekedt túlélőket, illetve az erdőn-mezőn, egy nagyjából körülhatárolható területen eltűnt, eltévedt embereket.

A mentőkutya-kiképzés ágazatai a következők:

-romkutatás

-területkutatás

-nyomkövetés

-vízi mentés

-lavinamentés

Hazánkban egyelőre főleg az első két ágazattal foglalkoznak.

A mentőkutyák feladata -bár első ránézésre a felületes szemlélőnek akár bagatellnek is tűnhet - rendkívül sokrétű és összetett.

Mit is várunk el egy mentőkutyától?

Először is, feltétel nélküli engedelmességet. Ez az alap, hiszen a kutya, de közvetve akár a kutyavezető és az egész csapat biztonsága, élete múlhat azon, hogy a kutyát vészhelyzet esetén azonnal meg tudjuk állítani, vagy éppen magunkhoz tudjuk hívni.

Fontos követelmény az emberekkel szembeni barátságos fellépés, de legalábbis közömbösség. A mentőkutyák minden bevetésen újabb és újabb emberekkel (civilek, hivatásos katasztrófa-védelmisek, polgárőrök, rendőrök, műszaki mentők, orvosok, stb...) találkoznak, és bármikor előfordulhat, hogy a kutyának egy nehezen megközelíthető helyre való feljutásban - vagy éppen onnan lejutásban, egy vadidegen személy segítségét kell igénybe vennie. Tűrnie kell tehát, hogy idegenek felemeljék, cipeljék, egymásnak átadják, arról nem is szólva, hogy a megtalált, esetlegesen zavartan, támadóan viselkedő személlyel szemben sem szabad agresszíven fellépnie.

Szintén fontos követelmény az idegen kutyákkal szembeni közömbösség. Hiszen nem csak a csapat kutyáival kell tudnia együtt dolgozni, hanem egy kárhelyszínen bármikor összekerülhetünk teljesen ismeretlen csapatok kutyáival is, de a helyi, nem ritkán a territóriumot védő kutyák sem okozhatnak fennakadást a munkánkban. Nem elég tehát, ha a kutyát kézben tudjuk tartani annyira, hogy a jelenlétünkben ne okozzon problémát. Biztosnak kell lennünk abban is, hogy a kutya tőlünk távol, esetleg látótávolságon kívül, egy épületben akár, képes egy idegen, azonos nemű kutya jelenlétében - nem csak viselkedni, de maximálisan a feladatára koncentrálni.

Ezzel kapcsolatos, és még nehezebben teljesíthető követelmény a vadakkal, ill. háziállatokkal szembeni közömbösség.

Szintén nagyon fontos a zajokkal szembeni közömbösség. A vizsgaszabályzat a lövésállóságot írja elő, valójában szerintem értelmesebb lenne kizárólag a katasztrófaterületen ténylegesen előforduló zajokra (mint például légkalapács, fúrók, flexek, aggregátorok) tesztelni a kutyát. Mindenesetre tény, hogy a zajérzékeny kutya nem alkalmas a mentőkutya feladatainak ellátására, hiszen nem várhatunk el jó teljesítményt egy stresszes kutyától.

Az ideális mentőkutya

Az ideális mentőkutya, azon túl, hogy megfelel a fentikritériumoknak, legyen agilis, rendelkezzen kiemelkedően jó mozgáskoordinációval. Nem hozhatják zavarba a lába alatt meginduló téglák, a billegő deszkák, a legkülönfélébb akadályok.

A magas motiválhatóság mellett az is szempont, hogy ne legyen túl pörgős, mert a romon ész nélkül száguldozó kutya balesetveszélyes.

A stabil idegrendszer kiemelkedő fontosságú, hiszen a fent felsoroltakon kívül még további körülmények is nehezítik a dolgát, mint például villódzó fények, a világos és sötét helyiségek váltakozása, füst, egyéb kellemetlen szagok, ideges, kiabáló emberek, összedőlő épületek, és esetleg mindez a biztonságot jelentő kutyavezetőtől távol. Komoly kihívás.

Miért pont az amstaf...?

Nos, a fentiek miatt. Nem állítom, hogy elfogulatlan lennék a fajtánkkal szemben - elfogulatlan amstaffos nincs is szerintem, a "leg"ek kutyájához méltatlan hozzáállás lenne az elfogulatlanság. Ez a fajta híres a kitartásáról, továbbá arról, hogy a gazdája kedvéért bármire képes -sajnos ezt a nagyszerű tulajdonságát nem csak jóra lehet használni.....

Közepes termete és páratlan fizikuma segítségével könnyedén küzdi le az akadályokat. Kiemelkedő intelligenciája, kreativitása segítségével olyan feladatokat játszi könnyedséggel old meg, ami az átlagos kutyáknak komoly problémát okoz... Fanatikus emberszeretetük és nyitottságuk miatt ideálisak az idegenekkel való együttműködésre. És ha jól építettük fel a kiképzését, úgy, hogy örömét lelje a feladatokban, egy igazi megszállott lesz a végeredmény, aki nem csupán a jutalomért teljesít egy feladatot, hanem a kihívást és a győzelmet élvezi - akárcsak ősei annak idején a "pit"-ben.

Az amstaff kiképzése, tanítása

A fentebb leírtak tükrében a laikusok azt hihetik, hogy az amstaff kiképzése tulajdonképpen egy könnyed sétagalopp lenne… Nos, ne tegyék.

Az amstaff terrier, ráadásul bull típusú terrier, vagyis mondhatni, kemény dió. Kiképzése messze nem egyszerű feladat azok részére, akik nem ismerik a fajtát, de a rutinos, fajtaspecialistának mondható kiképzők részére is tartogatnak esetenként meglepetést. Kulcsfontosságú az amstaff kiképzésében az első pillanattól a következetes szigor. Ha egyszer enged az ember, ha egyszer is vesztesen kerül ki egy mégoly apró "meccsből" is, arra az amstaff emlékezni fog, és próbálgatni fogja a határait. Itt nem odamorgásra, odakapásra, vagy egyéb drasztikus dolgokra kell gondolni, hanem apró, mindennapi dolgokra, kis bosszúságokra, melyeknek mindegyike egy apró lépés lefele azon a bizonyos lejtőn, melynek a legalján, de erről most nem szeretnék külön beszélni, ott van a családot az uralma alá hajtó zsarnok..

Aki ezekből azt a következtetést vonja le, hogy az amstaffot szigorú, poroszos módszerekkel kell nevelni – nos, az megint téved. Az amstaffnak hatalmas lelke és öntudata van, az igazságtalan fenyítést és durvaságot nagyon zokon tudja venni. A rossz módszerrel, erőszakosan "idomított" kutya egy lassított felvételként dolgozó katasztrófa lesz, aki ugye eleve alkalmatlan bármilyen komolyabb feladatra.

A következetességen kívül jó adag humorérzékre is szükségünk lesz az amstaff kiképzéséhez. A fajta nagyon gyorsan tanul, és ebből kifolyólag nagyon gyorsan kiismeri a gyengéinket is.. Ez a fajta gyakran szabályosan a képébe röhög a kiképzőjének - ezt nem szabad a szívünkre venni. Az eredményes kiképzés titka tulajdonképpen egyszerű - érdekeltté kell tennünk a kutyát a dologban, meg kell arról győzni, hogy NEKI jó az, amit csinálunk. Innen kezdve menni fog minden, mint a karikacsapás.

Ha mentőkutyát szeretnénk faragni egy amstaffból, az első a szocializáció. A fajta múltját nem szabad itt sem elfelejteni, szőnyeg alá söpörni, mert bizony a vér nem válik vízzé, és ha egy amstaff rájön a saját erejére és a verekedés ízére, akkor lőttek a mentőkutyás karriernek...

Tehát szoktassuk már az első pillanattól kezdve barátságos kutyák társaságához. Ne csak egy bizonyos társaságba járjunk vele - ez nem ugyanaz. Ha azt látjuk, hogy eldurvulna a játék, azonnal lépjünk közbe, ily módon a kutya azt szokja meg, hogy nem az ő feladata a konfliktusok rendezése  (ó igen, az amstaff egyébként nagyon is szeret rendet rakni....), hanem a miénk. NekemMazsolánál nagyon jól bevált, hogy csak barátságos kutyákhoz engedtem oda, és soha nem engedtem verekedni. Egy domináns kutyáról van szó, és mégis, soha nem keveredett konfliktusba, és az őt kihívókat is fantasztikus diplomáciai érzékkel rendezte el, amire nagyon büszke vagyok. Szoktassuk különféle emberek társaságához is, egy mentőkutyánál nem merülhet fel olyan probléma, hogy például a hajléktalanokat nem szereti a kutya. Nagy körültekintést igényel a különféle zajokhoz szoktatás, ezt sajnos nekem sikerült elrontanom a lövéssel kapcsolatban. A saját káromon tanultam meg, hogy az ember nem ül az álvemhes-kedélybeteg kutyával a gépfegyveresek mellé egy bemutatón...

Szóval normálisan ezt úgy csinálja az ember, hogy a különböző zajok előfordulási helyére (építkezés mellé, lőtér mellé...) megy csak sétálni, játszani a kutyával. És természetesen tartja a fokozatosság elvét, tehát nem a légkalapácstól fél méterre kezdi a szoktatást. Az idegen anyagon mozgást is egészen apró korban el lehet kezdeni, a legtöbb kölyök élvezi az "akadálypályán" - vagyis téglarakáson, építkezési törmeléken, satöbbin hancúrozást. Nem térnék ki egyenként minden dologra, amihez célszerű a kiskutyát hozzászoktatni, a lényeg, hogy minél több dologgal, helyzettel ismertessük meg, hogy felnőtten magabiztosan mozoghasson a számára új helyzetekben is.

A dolgozó nők

Engedjétek meg, hogy bemutassam a hazánkban mentőkutyaként dolgozó amstaffokat.

Nézzétek el nekem, hogy a saját kutyámmal kezdem, de ez a kronológiai sorrend.

Pentaréti Motley Miss "Mazsola" 2000. 01. 01- én született és ő volt az első kutyám, akit kimondottan arra a célra tartottam meg és neveltem fel, hogy mentőkutya legyen belőle. Sajnos egy teljes évet egy olyan csapatnál vesztegettünk el, ahol érdembeli munka nem zajlott, és semmi segítséget nem kaptam Mazsola képzéséhez. Ezt követően váltottunk, és a PKKM-hez csatlakoztunk, ahol Mazsola nagyon szépen fejlődött és komoly rutinra tett szert a keresésben - sajnos levizsgáztatnom nem sikerült, mert nem volt bennem elég kitartás az elrontott lövésállóság helyrehozására. Immár az SOS MKE oszlopos tagjaként dolgozik, részt vett a 2005-ös Lentiben rendezett INSARAG nemzetközi bevetési gyakorlaton, a 2006-ban Borne Sulinowo-ban, Lengyelországban rendezett nemzetközi bevetési gyakorlaton, a 2006-ban Budapesten rendezett INSARAG nemzetközi bevetési gyakorlaton és több hazai bevetésen.

Buffy 2003. 01.13-án született, tulajdonosa Tovai Ildikó. Buffy és Ildikó a nyíregyházi KMSME tagjai, részt vettek a 2005-ös és 2006-os INSARAG nemzetközi bevetési gyakorlatokon. Buffy nagyszerű keresőkutya, és bár eddigi próbálkozásai során elcsúszott a vizsgákon, bízom benne hogy idén sikerül majd nekik. A Mentőkutyák Speciális versenyét 2006-ban "A" kategóriában Buffy nyerte meg. Hazai bevetéseken rendszeresen részt vesznek.

Kite Klassik Hillary "Hillary" 2004. 06. 25-én született, gazdája, Hartai Szilvi egy régi álmát váltotta valóra azzal, hogy egy amstaffot kiképezett mentőkutyának. Hillary és Szilvi a PKKM tagjaként dolgoznak, és számos hazai bevetésen vettek részt.

Hillary 2006 tavaszán a Pannon mentőkutyás vizsgán mentőkutya alkalmassági vizsgát tett, majd 2006. októberében a jászberényi mentőkutya-vizsgán romkutatásból "A" vizsgát tett, így hazánkban ő az első vizsgázott mentőkutya a fajtából. Hillary és Szilvi idén a "B" vizsgára készülnek, és én személy szerint nagyon szeretném látni őket a VB-n indulók között is, hogy megmutassák a világnak, hogy mire képes egy amstaff.....

Érdekes módon mindhárom lány a romkutatásban érdekelt, ennekoka lehet az, hogy az amstaffok ügyessége kimondottan alkalmassá teszi őket a romkutatásra, de az is, hogy mi gazdik mindhárman a "romozásban" látjuk a mentőkutya-kiképzés valódi kihívását.

Zárszó

Összefoglalásként annyit, hogy egy jó idegzetű, jól szocializált amstaff mindenféle kutyás sportra alkalmas, és ha az ember megértette az amstaffok személyiségét, mindketten, gazdi és kutya egyaránt örömét fogja lelni a közös foglalkozásokban. Amit eddig nem említettem , de fontosnak tartom leszögezni: a mentőkutyázás csapatmunka. Alapja a kutya-gazdi páros, akik csapatként, egymást kiegészítve dolgoznak együtt, tehát a gazdinak nem csak a kutya kiképzésében van nagy szerepe, hanem a vizsgán vagy éles helyzetben a helyzet felmérésében, a kutya irányításában, segítésében, jelzéseinek értelmezésében is. Azonban a legjobb kutya-gazdi team sem ér semmit az őket segítő CSAPAT háttérmunkája nélkül. A mentőkutya-kiképzés nem a villogásról, az utazásról és a médiaszereplésekről szól, hanem az élet tiszteletéről, az együttműködésről, a porban, sárban, esőben, fagyban vagy akár kánikulában gyakorlásról, és a hitről, hogy te és a kutyád segíthettek.

copyright by majola, 2007. február 12.